Bevezetés
========

Lech Lecha hetiszakaszával (Bresit 12,1 - 17,27) kezdődik el az ősatyák történetének az elmesélése. Ábrahám atyja halála után a következőt olvassuk: "És mondta az Ö-ökkévaló Ábrahámnak: Menj el (lech lecha) az országodból, a szülőföldedről, atyád házából, abba az országba, amelyet mutatni fogok neked." Ezzel a felszólítással indul el Ábrahám, és a vándorlás válik a három ősatya (Ábrahám, Izsák és Jákob) történetének a fő motívumává.

Sőt, a vándorlás folytatódik, miután a leszármazottak elhagyják Egyiptomot: Mózes vezetésével negyven éven keresztül fognak vándorolni a sivatagban. A honfoglalást már nem Mózes, hanem Jozsué vezeti -- erről szól a Tórát követő első történeti könyv, Jozsué könyve. A bírák korát az első szentély, ill. a királyság kora követi. De i.e. 587-ben Nebukadneccar lerombolja az első Szentélyt, és több részletben elhurcolja a nép jelentős részét. Ettől a kortól kezdve létezik a zsidó diaszpóra, és hiába tér vissza a nép egy jelentős része a hetven évig tartó babilóniai fogság után, igazából soha nem szünt meg a zsidó jelenlét Izraelen kívül. Babilóniában az i.e. 6. század legelejétől egészen a mai napig éltek zsidók: még Szaddam Huszein bukása után is találtak egy néhány tucat zsidóból álló közösséget Bagdadban. (Lehet, hogy éppen ezekben a hónapokban ér véget a 2600 éves zsidó jelenlét a folyamközben?)

A vándorlás innen kezdve ismét a zsidó történelem kulcsfogalmává válik. A rómaiak i.sz. 70-ben lerombolják a második Szentélyt, és Izrael földjének a zsidó lakossága a következő évszázadok során ismét jelentős részben a diaszpórába kerül -- habár Izraelben soha nem szünt meg a zsidó jelenlét.

A középkori zsidó történelem is a vándorlásokról szól. A XI. századtól kezdve két nagy központ emelkedik ki Babilónia mellett: Spanyolország és Németország (ill. Észak-Franciaország). Mellette kisebb központok vannak Itáliában, Angliában, Jemenben, Bizáncban, Dél-Franciaországban, és így tovább.

De a zsidóüldözések eredményeképp a XVI. századra átrendeződik ismét a kép. A német eredetű askenázi zsidóság a lengyel területekre húzódik át folyamatosan. Az 1492-es spanyol kiűzetést követően pedig a spanyol eredetű szfárádi zsidóság szétszóródik a mediteráneumban, Észak-Afrikában, a Török Birodalom területein (Izrael, Balkán, a magyar hódoltság,...), és jelentős szfárádi központok jönnek létre a spanyoloktól függetlenné váló XVII. századi Hollandiában, majd az angol polgári forradalmat követő Angliában.

Az újvilágba történő vándorlás, illetve Izrael földjének az újbóli benépesítése a XVI. század óta szintén folyamatos. Viszont új lendületet kapott mindkettő a XIX. század végétől kezdve, majd a viharos XX. században. A Holocaust után pedig ismét új kép rajzolódott ki a zsidó világ térképén. A két nagy központ manapság Izrael és Észak-Amerika, míg kisebb központnak számít a volt Szovjetunió területe, Európa (elsősorban Anglia és Franciaország), valamint Dél-Amerika, Ausztrália és néhány évvel ezelőttig a Dél-Afrikai Köztársaság. Észak-Afrikában és a Közel-Kelet arab államaiban, ahol több, mint két ezer éven keresztül virágoztak a zsidó közösségek, ma alig él néhány ezer zsidó.

A vándorlások révén tehát, még ha önszántán kívül is, a zsidóság teljesítette a két héttel ezelőtti parancsolatot: "szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a földet". Ezen a héten új parancsolatot olvasunk Lech Lecha hetiszakaszában, a körülmetélkedés parancsolatát (latinul: circumcisio).

A Chinuch több magyarázatot is hoz erre a parancsolatra. A legérdekesebb az a vélemény, amely szerint az előbőr fölösleges része az emberi testnek, és a Tóra fogalmazásából azt tanuljuk (ld. a 2. jegyzetet), hogy az előbőrtől (orla) való megszabadulás révén fejezzük be a teremtés művét. Vagyis ezáltal válik az emberi test teljessé és tökéletessé. Nem öncsonkításról van szó, hanem -- éppen ellenkezőleg -- önmagunk tökéletesítéséről. Az ember a Teremtő társává válik, a körülmetélés révén tesszük teljessé önmagunk fizikai megformálását, a a többi parancsolat teljesítése révén pedig a lelkünk válik teljessé.

A körülmetélést héberül mila-nak nevezik. A másik elnevezése "brit mila", amely eredetileg a "körülmetélés szövetségét" jelenti, nem pedig a "szövetséget szimbolizáló körülmetélés"-t. Mindazonáltal magára a körülmetélésre használják ezt a kifejezést. Ez rövidült később a beszélt nyelvben "brit"-té, vagy askenázi kiejtéssel "brisz"-szé, és ez az elnevezés a legelterjedtebb a magyarországi zsidó nyelvhasználatban. Vagyis a "brisz" valójában nem jelent mást, mint azt, hogy "szövetség", de a legtöbbször a körülmetélést értjük alatta.

Figyeljük meg, hogy a zsidó irodalom nem kerüli a "kínos témákat". Habár a nemiszervre gyakran eufemisztikus kifejezéseket használ ("az a bizonyos testrész"), de a micvának számító tevékenységet minden részletében tárgyalja.

Az alábbi részletben különösen lehet érdekes még a körülmetélés szertartásának a leírása, és a micva teljesítéséhez kapcsolódó áldások (bracha) ismertetése. Az áldások formulája a többi parancsolat teljesítése során mondott áldás formuláját követi.

Szöveg (teljes)
===========

Egy micva van [Lech Lecha hetiszakaszában], ez pedig a "mila" (a körülmetélés) parancsolata. Amint meg van írva (Bresit 17,10): "Ez a szövetségem, amelyet meg fogtok őrizni, köztem és közöttetek, valamint az utódod között, [aki] utánad [fog jönni], metéljetek körül minden fiút." És [a parancsolat] megismétlődik a Tazria hetiszakaszban, amint meg van írva (Vajikra 12,3): "És a nyolcadik napon metéld körül az előbőrének a husát." És sok parancsolat ismétlődik meg sok helyen a Tórában, a mostanihoz hasonlóan, és mindegyik [ismétlésnek] van valamilyen célja [szükséges], amint azt a bölcsek, emlékük legyen áldássá, megmagyarázták. (1)

És ennek a micvának az a lényege, hogy levágják az előbőrt (orla), amely befedi a hímvessző elejét, és eltávolítják azt a zsenge hártyát, amely alatta helyezkedik el, hogy fel legyen fedve azon bizonyos testrész koronájának az eleje. Mert ismert tény a tanultak számára az, hogy az ember formájának a betetőzése (tökéletesítése, a forma kialakításának a befejezése) az, amikor eltávolítják róla az előbőrt, amely [csupán egy fölösleges] hozzátoldás rajta. (2)

Ezen micva gyökereiről: Ha-Sem, áldassék, szándéka az volt, hogy abban a népben -- amelyet kiválasztott, hogy őróla nevezzék el -- legyen egy állandó jel a testükben, hogy az elválassza őket a többi néptől, testük alakját tekintve [is]. Éppúgy, ahogy a lelkük szempontjából is elválnak [a többi néptől], mivel az eredetük és létezésük célja nem azonos [a többi nép eredetével és céljával]. És a különbség [helyét éppen ezért] azért a [nemiszerven] határozta meg, mert ez utóbbi az [emberi] faj fennmaradásának az oka. Leszámítva azt, hogy rajta helyezkedik el az emberi test alakjának egy fölösleges része, amint azt mondtuk.

[Továbbá,] az volt Ha-Sem, áldassék, szándéka, hogy a kiválasztott nép tulajdonságai tökéletesek legyenek, [méghozza] azt szerette volna, hogy az ember önmagát tökéletesítse (3). Ezért nem teremtette őt tökéletesnek az anyai méhtől kezdve, hogy ezáltal arra utaljon, hogy amint saját maga teljesíti be a test formájának a tökéletessé tételét, ugyanúgy az is a saját kezében [saját hatalmában és saját felelőségében] van, hogy a lelkét tökéletessé formálja a cselekedetei által.

A micva törvényeit: kire vonatkozik a kiskorúak körülmetélésének a kötelezettsége? Hasonlóképpen [kinek a kötelezettsége] a rabszolgák körülmetélése, [ha] a rabszolga a házban született, vagy ha pénzen vették (4) ? Milyen különbségek vannak ezek között az esetek között? Milyen körülmények között lehet eltekinteni a szombat és az ünnepnap [törvényeitől], ezen [micva] teljesítése érdekében? Milyen [beteg, gyenge,...] kiskorú esetén halasztják el a brit milát nyolc napon túl? És a további részleteket is megmagyarázzák a Sabbat traktátus 19. fejezetében, valamint a Jebbamot traktátus 4. fejezetében.

Ott, a Sabbat traktátusban (137b) kiderül [a szertartás részletei kapcsán], hogy az, aki a körülmetélést végzi, a következő áldást (bracha) mondja: "Áldott vagy, Örökkévaló I-tenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket a parancsolataiddal, és megparancsoltad nekünk a mila [parancsolatát]". A fiú apja pedig, illetve a rabbinikus bíróság (bét din), amennyiben nincs [jelen] az atya, a következő áldást mondja: "Áldott vagy, Örökkévaló I-tenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket a parancsolataiddal, és megparancsoltad nekünk, hogy bevigyük őt Ábrahám atyánk szövetségébe." A jelenlévők pedig a következőt mondják: "Amint érdemesült a szövetségben, úgy érdemesítse őt I-ten a Tóra [tanulásában], az esküvőben, és a jócselekedetekben."

És [a parancsolatot] alkalmazzák mindenhol és minden időben. És a nők nincsenek kötelezve a fiaik körülmetélésére, kizárólag az apa, vagy a rabbinikus bíróság [bét din], amennyiben nincs apa. Ha valaki áthágja ezt a parancsolatot, és nem metél[tet]i körül magát, amint eléri azt a kort, amikortól bűntethető [a cselekedeteiért], azaz a tizenhárom éves és egy napos kort, akkor minden egyes nap a nagykorúsága elérésétől kezdve megszegi ezt a cselekvő parancsolatot. És ha meghal, és tudatosan (mezid) körülmetéletlen (5), akkor karet bűntetés jár neki (6). Viszont nem jár karet büntetés annak az apának, aki elmulasztja körülmetélni a fiát, csupán [az a bűntetése, hogy nem kap érdemeket, mert] elmulasztott egy pozitív (cselekvő) parancsolatot végrehajtani. Az egész Tórában [ugyanis] nincs egyetlen cselekvő micva sem, amelynek az elmulasztása esetén karet járna, kivéve ezt az esetet [és akkor is csak a fiúra nézve], valamint a Peszach áldozat levágása (7).

Jegyzetek
========

(1) A hagyományos zsidó bibliamagyarázatnak az a kiindulópontja, hogy egyetlen betű sem fölösleges a Tórában, hiszen azt I-ten nyilatkozta ki. Például Vajikra 12,3 legalább két új információval szolgál Bresit 17,10-hez képest (Talmud Bavli, Sabbat 132a-b). Egyrészt ebből a versből tudjuk meg azt, hogy a nyolcadik napon kell elvégezni a körülmetélést, még akkor is, ha az szombatra esik. Másrészt, az ismétlés arra is utal a rabbinikus értelmezésben, hogy még abban az esetben is el kell végezni a körülmetélést, ha például egy leprára utaló fehér pötty található a fitymán.

(2) A körülmetélés kapcsán azt mondja I-ten Ábrahámnak, hogy "...járj előttem, és legyél teljessé (tökéletessé, hibátlanná)" (Bresit 17,1). Vagyis csak a körülmetélés által válik a férfi teljessé.

(3) Ezt a mondatot kétféleképpen lehet értelmezni. Ha a fizikai tulajdonságokra gondol a Chinuch szerzője, akkor az előző mondathoz kell kapcsolni: ahhoz, hogy a kiválasztott nép fizikailag tökéletessé váljék, szükség van a fölösleges rész eltávolítására. Ha viszont erkölcsi tulajdonságokra gondolunk, akkor már a bekezdés végét vezeti be ez a gondolat.

(4) Lásd Bresit 17,12. A kiskorú körülmetélése az apa kötelessége, a -- születés vagy vétel útján -- zsidó tulajdonba került rabszolgáé pedig a tulajdonos felelősége (Bab. Kiddusin 29a). Maimonides szerint (Hilchot Mila 1,1), ha az atya vagy a tulajdonos nem hajlandó elvégezni a körülmetélést, akkor az illetékes rabbinikus bíróság (bét din) feladatává válik a mila elvégzése. A körülmetélés napja a rabszolga vételének a napja, illetve a születést követő nyolcadik nap. Ha ez a nap szombatra vagy ünnepnapra esik, akkor is el kell végezni a beavatkozást. Ha viszont valamilyen okból elhalasztják azt, (például mert az újszülött még nem elég erős vagy sárgás színű, vagy mert nincs a közelben olyan személy, aki el tudná végezni a briszt), akkor nem szabad szombaton vagy ünnepnap teljesíteni a micvát.

(5) Szó volt már korábban a mezid (szándékos módon elkövetett) és a sogeg (szándék nélkül elkövetett) bűn között vont distinkcióról. Az utóbbi elbirálása sokkal enyhébb, és valódi büntetés csak az előbbiért jár az esetek túlnyomó többségében. Sogeg-nek számít az, aki például nem tud a parancsolat létezéséről, vagy -- az akarata ellenére -- nincs módja teljesíteni azt.

(6) Azaz a halála a karet bűntetés része. Mint azt korábban tanultuk, a karet ("kiírtatás") bűntetési tétel a legszigorúbb bűnök után jár, viszont nem az ember (a rabbinikus bíróság) hatáskörében van a kimondása és a végrehajtatása. Az "égi bíróság" dönt róla, és abban nyilvánul meg, hogy az illető utódok nélkül hal meg. Figyeljük meg, hogy jelen esetben ez egy "mida ke-neged mida" eset, vagyis a bűntetés módja tükrözi a bűnt: utódok nélkül hal meg az, aki nem teljesíti az utódnemzéshez szükséges testrészt érintő micvát.

(7) Ld. Smot 12,6-t, ill. a Chinuch 5. micváját.

Fogalmak
========

Mila, brit mila, brisz: körülmetélés.

Bracha: áldásmondás. Három fajtája van: élvezethez tartozó áldás (például az étkezés előtti és utáni áldások), a valamilyen helyzethez tartozó áldások (például jó és rossz hír hallatán, szivárvány láttán, stb.), végül a parancsolatok teljesítéséhez kapcsolódó áldások. Az áldások jellegzetes bevezető formulája a következő: "Áldott vagy, Örökkévaló I-tenünk, a világ királya, aki ..." Ez a formula a parancsolatok teljesítéséhez kapcsolódó áldások esetén a következő módon folytatódik: "...aki megszenteltél bennünket a parancsolataiddal, és megparancsoltad nekünk a ... [parancsolatát]".