A hetiszakasz végén Mózes felmegy a Szináj-hegyre, hogy ott negyven napon
keresztül kapja meg a törvényeket. "A kőtáblát, a törvényeket és a
parancsolatokat." Maimonides magyarázza (a Misne Tora bevezetőjében), hogy a
"törvények" szó az írott Tórára, míg a "parancsolatok" a szóbeli Tórára
vonatkozik. Utóbbi a magyarázat az előbbihez: az írott szöveg értelmezése,
"használati útmutató", valamint további "információk", amelyek éppúgy részei
a Tórának, mint a leírt szöveg. A zsidó vallás talán legfontosabb alapelve
szerint Mózes a kettőt együtt kapta meg, és a kettő elválaszthatatlan egymástól.

A szóbeli tant Mózes továbbadta szóban Jehosuának (Jozsuének), utóbbi a
véneknek, a vének pedig a próféták különböző nemzedékeinek (Misna, Avot
1,1). A próféták utolsó nemzedéke átadta a szóbeli tant a rabbik első
nemzedékének, akik néhány száz év múlva elkezdték leírni ennek a tanításnak
az egyes részeit a rabbinikus irodalom különböző műveiben. Minden kor
rabbijai ennek a hagyományláncolatnak a letéteményesei, Mózes és
Jehosua mai megfelelői.

Vagyis, a zsidó vallás önlegitimációja szerint, a rabbik kezében lévő
értelmezés a Tórának az egyedül helyes értelmezése, hiszen az Mózesre megy
vissza, aki azt az írott Tóra szerzőjétől kapta személyesen. Olyan ez, mint
amikor az irodalmárok vitájában az egyik irodalmár előhozza a vitatott mű
azon értelmezését, amelyet maga a szerző mellékelt a mű mellé.

Mispatim hetiszakaszában 53 micva található, ez a Tóra egyik leginkább
"micvadús" párásája. A sok, köztük jónéhány ismert parancsolat közül
(például a tejes és a húsos keverésének a tilalma, a rabszolga
felszabadításának a kötelezettsége,...) azt választottuk ki, amelyik
kulcsfontosságú a rabbinikus világ megértéséhez: a többség
követésének a kötelezettségét.

Ezen alapul a rabbinikus tevékenység lényege az elmúlt 2000 évben, amelyet
talán a következő módon lehetne összefoglalni: 1. felmerül egy kérdés;
2. a különböző rabbik kifejtik a véleményüket a kérdésről, bibliai és későbbi
forrásokra, analógiákra vagy a tiszta logikára építve, majd egymással
vitatkozva; 3. az az álláspont, amelyik többségbe kerül, válik a
követendő törvénnyé.

Mózes I-tentől kapta a Tórát, azóta viszont nem volt újabb kinyilatkoztatás,
így a rabbik vitája és a többségi döntése vette át a kinyilatkoztatás
szerepét. Ily módon, ezen viták révén születik újra és újra, generációról
generációra a Mózes óta továbbörökített hagyomány. Mindennek az alapját
jelenti a most bemutatandó micva, amely habár elsősorban a bíráskodásról
szól, de a törvényhozás-törvényértelmezés szorosan összekapcsolódott a
biráskodással a Szanhedrinben, a zsidó nép legfelsőbb jogi testültetében,
2000 évvel ezelőtt.

A micva leírása hosszú, és sok érdekes részletet tartalmaz, így a jövő héten
is ezzel a részlettel folytatjuk, I-ten segítségével.

És ez [az eset, amikor] két csoport közül kell választani, arra vonatkozik,
amikor a két csoport azonos mélységben tanulta a Tórát. Vagyis nem szabad
azt hinni, hogy egy kis létszámú, de Tóra-tudósokból álló csoport
alulmaradna egy nagyobb létszámú, de tanulatlan emberekből álló csoportnál
(4), még ha az utóbbiak annyian is vannak, mint az Egyiptomból kivonuló
[izraeliták] (5). De ha a két csoport bölcsessége összehasonlítható, a Tóra
azt tanította nekünk, hogy az igazsághoz mindig a többség lesz közelebb (6).
És akár megegyezik a többség véleménye az igazsággal a hallgató véleménye
szerint [szerintünk], akár nem, a törvény előírja, hogy ne térjünk el a
többségi véleménytől (7).

És amit mondok, hogy t.i. a többségi véleményre vonatkozó parancsolat arra
az esetre vonatkozik, ha a két csoport azonos tudással rendelkezik az "igaz
bölcsességben" (a Tórában), ez mindig igaz, kivéve a Szanhedrint (8). Mivel
a Szanhedrinben, ha a két oldal vitatkozik egymással, nem firtatják, hogy
melyik oldal tudása nagyobb, hanem mindig a többség véleményét fogadják el
(9). És ennek az oka az, hogy a Tóra különleges státuszt ad nekik, amely
szerint mindig a többség szerint kell menni. Továbbá az, hogy mindannyian
nagyon nagy tudással rendelkeztek.

[A micva okairól...]

(2) A rabbinikus irodalom, ha az akarja mondani, hogy "valaki, bárki, X
személy, X.Y.", akkor a "ploni" szót használja. Ha többszereplős
történetről van szó, akkor általában a Reuvén, Simon, Lévi, Júda,...
fiktív neveket írja (Jákob fiai, a törzsek ősei, születési sorrendben).

(3) A tórai (mi-de-orajta) és a rabbinikus (mi-de-rabbanan) törvények
különbségéről ld. az előző heti (Jitro, 33. Az apa és az anya tisztelete)
részlet fogalmait.

(4) Chacham (chachamim) = bölcs (bölcsek), bor (burim) = tanulatlan, bunkó
(tanulatlanok). A tanulatlan emberre gyakrabban használatos az "ám há-árec"
(askenázi kiejtéssel "ámhoorec") kifejezés, amely szó szerint "a föld embere",
azaz "paraszt"-ot jelent.

(5) 600 000 felnőtt férfi, és családja, a Tóra szerint.

(6) Ez az állítás nagyon izgalmas kérdéseket vet fel arról, hogy mi is "az
i-teni igazság", vajon a többség "leszavazhatja"-e I-ten véleményét, stb.
Erről sok előadás szólt már az Arachim-programokon, és szívesen venném, ha
az olvasóim is kifejtenék a véleményüket.

(7) Vagyis annak a rabbinak, aki kisebbségben maradt a véleményével, szintén
magára kell vennie a többségi döntést. Ez természetesen a kevésbé tanultakra
is vonatkozik: gondolatban mindenki azt gondolhatja, amit akar, de a
cselekvések terén kötelessége mindenkinek magára venni a döntéshozók (a
rabbik) többsége által elfogadott előírást. Hasonlítsuk ezt össze a
demokratikus államberendezkedéssel, a parlament vagy más testületek által
hozott törvények, rendeletek érvényességével.

(8) Szanhedrin: 70+1 főből álló legfelső bíráskodási testület, amely a
görög-római korban a zsidó nép egyik legfontosabb irányító szerve volt. A
bíráskodási joga (elvben, ha a megszálló hatalom is elismerte) kiterjedt a
halálbüntetés kiszabására is, ugyanakkor törvényértelmező, és az alsóbb
szintű bíróságokat irányító szerepe is volt. Tagjai olyan rabbik voltak,
akik rendelkeztek egy különleges felhatalmazással ("szmicha").

(9) A rabbinikus irodalom nagyon sok esetet ismer, amikor a korszak vezető
személyisége kisebbségben marad az anoním többséggel szemben.

Szóbeli Tóra, szóbeli tan: Az írott Tórához tartozó magyarázatok, és további
információk, amelyeket a zsidó vallás szerint Mózes az írott tannal együtt
kapott meg a Szináj-hegyen, és amely elválaszthatatlan része a Tórának.

Chacham: bölcs, Tóra-tudós, rabbi

Am ha-arec: tanulatlan ember

Szanhedrin: 70+1 főből álló legfelső bíráskodási testület, amely a
görög-római korban a zsidó nép egyik legfontosabb irányító szerve volt. A
bíráskodási joga (elvben, ha a megszálló hatalom is elismerte) kiterjedt a
halálbüntetés kiszabására is, ugyanakkor törvényértelmező, és az alsóbb
szintű bíróságokat irányító szerepe is volt. Tagjai olyan rabbik voltak,
akik rendelkeztek egy különleges felhatalmazással ("szmicha").