Alábbi írásom válasz azokra a támadásokra, amelyek a JMPoint Akadémián megjelent írásom miatt értek engem, valamint – ártatlanul – a JMPoint Akadémiát. Szeretném hangsúlyozni, hogy a felelőséget én vállalom, és nem szeretném, hogy a JMPointot bármilyen további támadás érje. Éppen ezért jelentetem meg az alábbi írásomat a saját honlapomon, nem pedig más fórumon.
A JMPoint Akadémián jelent meg a közelmúltban egy tananyagom, amely a hallgatókat – vallásos és a vallástól távol álló zsidókat, valamint nem zsidókat egyaránt – vezeti be a zsidó kultúrába. Akárcsak bármely más terület tanulmányozásának, úgy a zsidó kultúrával való ismerkedésnek is azzal kell kezdődnie véleményem szerint, hogy az érdeklődő megtanul tanulni: megtanulja, hogy mely forrásokból tud ismereteket szerezni. A kulcs az, hogy minél több, és főleg minél különbözőbb forrásokból tájékozódjunk, és folyamatosan kialakítsuk azt a képességünket, hogy a források megbízhatóságát magunk is meg tudjuk ítélni.
Egyúttal azt is megtanuljuk, hogy a kép annál komplikáltabb, mint hogy az információs forrásaink felbonthatók lennének "megbízhatóra" és "megbízhatatlanra": különböző kérdésekre máshol és máshol kell választ keresnünk, és ez attól is függ, hogy milyen típusú válaszra van szükségünk. Rossz lelkiállapotunkra választ egy pszichológiai szakfolyóiratban éppen annyira ne keressünk, mint ahogy a bulvársajtó tudományos hírei mellé is kérdőjelet kell tenni.
Következésképpen, a bevezető rész egyik fejezetében végigvettem a mai zsidóság "irányzatait" annak érdekében, hogy a JMPoint Akadémia hallgatói megtalálják azokat a válaszokat, amelyek kielégítik a személyes kérdéseiket, és fenntartással kezeljék azokat az oldalakat, amelyek félrevezethetik őket. Nem csupán az antiszemita vagy a (jószándékú) keresztény teológiai írásokkal kapcsolatban voltam kritikus, hanem a szekuláris, a reform, a neológ és az ortodox weboldalakkal kapcsolatban is. (NB: mivel internetes tanfolyamról volt szó, különös hangsúlyt kapott az Interneten való információszerzés.) Talán nem hangsúlyoztam eléggé a kritikámat a tudományos oldalakkal szemben: habár utóbbiakat az objektív (tudományosan igazolható) információk legjobb forrásának tartom (elvileg), de nem azokhoz szólnak, akik lelki-világnézeti indíttatásból keresnek információt a zsidósággal kapcsolatban.
Írásomra negatív reakciókat egyedül a Chabaddal kapcsolatos megjegyzéseim váltottak ki. Annak eldöntését, hogy velük szemben voltam-e a legkritikusabb, vagy más okokat kell-e keresni, az olvasóra bízom.
Más ok lehet például az, hogy a Chabad hívei (vezetői, szimpatizánsai) valamiért kevésbé lennének toleránsabbak azzal szemben, ha az ő irányzatukról nem azt olvassák, ami nem a szájuk íze szerint való, mint más irányzatok hívei. Valószínű, hogy míg néhány irányzat (így a Chabad is) igyekszik eltanácsolni a híveit attól, hogy más álláspontot képviselő forrásokból is tájékozódjanak, addig mások (így saját magam is) a pluralizmus hívei vagyunk: mindenkit bátorítottam az írásomban, hogy jusson el minél több közösségbe, például különböző zsinagógákba. Az is lehet, hogy a többi irányzat szimpatizánsai nyitottabbak lennének az önreflexióra, valamint intelligenciájuk révén inkább megértették azt, hogy nem őket veszem célba, hanem a tanfolyam hallgatóinak általános kritikai érzékét szeretném fejleszteni – amit az is alátámaszt, hogy a kritikus olvasást, a szerzett információ más forrásból való leellenőrzését még saját magammal szemben is hangsúlyoztam.
A haredi zsidóság egyik ága manapság a haszid zsidóság, amely a 18. századi Lengyelországban kialakult misztikus irányzat, egy-egy karizmatikus vezető (a "rebe") körül kialakult csoportok laza hálózata. Az egyik ilyen csoport a Chabad-Lubavics haszidizmus, amely az elmúlt évtizedekben különösen erős propagandát folytat. Ha Chabad forrásból szerzünk információt, két szempontot tartsunk szem előtt. Egyrészt, a chabad-lubavicsiak más haszid irányzatoknál is erősebb személyi kultuszt alakítottak ki a másfél évtizeddel ezelőtt elhunyt rebéjük körül. (Egyes, magyar nyelven egyelőre nem publikáló csoportok egészen odáig is elmennek, hogy az elhunyt rebét messiásnak – sőt, néhányan istennek – tartják.) A másik veszély az, hogy gyakran nem választják külön az össz-zsidó tradíciókat a kizárólag hászid vagy chabad-lubavicsi hászid szokásoktól. Tehát egy-egy, más forrásból meg nem erősített hagyomány olvastán gyanakodhatunk arra, hogy speciális chabad szokásról van szó. Egyébként kommunikációjukra nem vallási kérdésekben is olyan technikák jellemzőek, amelyeket más zsidó csoportok kritikusan szemlélnek. Így legyünk körültekintőek az amúgy informatív Chabad-honlapokon (például: [http://www.zsido.com]) talált információkkal kapcsolatban.
Most vegyük sorra a kifogásolt bekezdés mondatait.
Rosszul eshet egy Chabad haszidnak az, hogy a Chabad-lubavicsi közösséget az ortodox zsidóság egyik ágán belüli (a haredi zsidóságon belüli) egyik ág (a haszidizmus) egyik csoportjaként mutatom be, nem pedig önállóan. És főleg nem mint az autentikus zsidóságot mutatom be, ahogy önmagukat Magyarországon láttatni szeretnék:
"Zsidó Tudományok Szabadegyeteme: Az autentikus zsidó tudományok központja" (Forrás: http://www.zsido.com/.)
"Sok identitását kereső embernek mutatják meg az autentikus zsidóság útját..." (Forrás: http://www.zsido.com/.)
"Jelenleg négy évfolyamos Bét Menáchem iskolánkban arra törekszünk, hogy a gyermekek autentikus zsidó környezetben sajátíthassák el a világi és vallási tárgyakat." (Forrás: http://www.zsido.com/.)
A "karizmatikus vezető" fogalma a vallásszociológiában legalább száz éve (ha nem tévedek, Max Weber óta) összekapcsolódik a "szekta" fogalmával. Az elmúlt évtizedekben pedig a "szekta" szóhoz (NB: nem vallásszociológiai, hanem hétköznapi kontextusban) negatív asszociációk kapcsolódnak. Ugyanakkor a rebbe, mint "karizmatikus vezető" meghatározása bevett (ld. például az Encyclopedia Britannicában: "The major innovation that Hasidism introduced into Jewish religious life was the charismatic leader, the rebbe"). Ugyanakkor ebből a mondatomból semmiféleképpen nem következik, hogy a Chabad haszidizmust a szó pejoratív hétköznapi értelmében vett szektának tekinteném.
A Chabad-propaganda intenzív voltához senkinek sem férhet kétsége, aki kicsit is ismeri a mai zsidó világot. Gondoljunk arra, hogy világszerte hány ezer lubavicsi jesivabóher megy ki péntekenként az utcára, hogy leszólítsa a járókelőket, hogy raktak-e tfillint. Magyarországon Oberlander rabbi egyik első dolga a kilencvenes évek elején az Egység c. kiadvány elindítása volt, amelyet sokezer címre küldött ki (a címlista megszerzésének a körülményeiről ld. Turán Tamás: "Minden zsidó címe", Budapesti Könyvszemle 1992/1, 70-74.). Az elmúlt tíz évben minden budapesti lakos tudja, hogy a karácsonyt megelőző időszak egyik eseménye a Chabad hanuka-gyertagyújtása a Nyugati téren, valamint a hanukiják fénye a város több pontján, beleértve azt a minikocsit, amely micvatank gyanánt járja a várost, tetején a hanukijával. A magyar Chabad a Sziget-fesztiválnak is állandó résztvevője az ezredforduló óta. A zsidó felekezetek közül a Chabad volt az első, aki idén óriásplakátokat is bevetett az 1%-os kampánya során.
A Chabad-propaganda megítélése változó. Van, aki üdvözli, hogy új színben mutatják be a zsidóságot, mind a zsidó, mind a nem-zsidó közönség felé. Mások attól tartanak, hogy a Chabad nagyon látványos jelenléte a közterületeken fokozza az antiszemitizmust, új érveket ad a szélsőségeseknek. Személy szerint mindkét állítás mellett tudok érveket felhozni, a relatív súlyukat viszont nem tudom megítélni. Ezért a fenti mondat tisztán a tényeket állapítja meg. És csak az hiheti a fenti mondatot negatív érzelmi töltettel ellátottnak, aki a propaganda szót még azokkal a konnotációkkal látja el, amelyek a nyolcvanas évekig kapcsolódtak hozzá.
Az elhunyt lubavicsi rebbe körüli személyi kultusz ismert tény. Személyesen hallottam, amikor Köves Slomo egy 2001-ben tartott konferencián ("Rabbik és rebék") azzal védte meg a rebe-kultuszt, hogy idézett egy talmudi részt, amelyben mindegyik korabeli rabbi a saját mesteréről állítja, hogy ő a messiás: tehát nem tagadja a létét.
Néhány kiemelt mondat a Chabad honlapjairól:
"A világ legelső hittudósai között tartották számon, ugyanakkor azonban ragyogó matematikusként és természettudósként is ismerték" (http://www.zsido.com/szoveg/Rebbe/12): Szeretném, ha valaki mutatna nekem egy olyan könyvet, amely a huszadik század legfontosabb húsz vallásfilozófusát és teológusát mutatja be, és említi a lubavicsi rebbét is. Karl Barth vagy a Dalai láma mellett zsidó részről előbb fogjuk megtalálni valószínűleg Yeshaya Leibowitzot, a rav Kookot, Joseph B. Soloveitchiket vagy Mordecai Kaplant. Hatása inkább az általa valóban nagyon komolyan felfuttatott lubavicsi mozgalmon keresztül volt érzékelhető. Ahhoz pedig, hogy valakit a huszadik században ragyogó matematikusként és természettudósként ismerjenek el a haredi világon kívül is, nemzetközi szakfolyóiratokban publikált cikkekre van szükség, és nem elegendő egy mérnöki végzettség és néhány évnyi tanulmányok a párizsi Sorbonne matematikusi szakán.
"The Lubavitcher Rebbe, Rabbi Menachem M. Schneerson of righteous memory (1902-1994), the seventh leader in the Chabad-Lubavitch dynasty, is considered to have been the most phenomenal Jewish personality of modern times." (http://www.chabad.org/therebbe/article_cdo/aid/528345/jewish/A-Brief-Biography.htm): A mondat passzív szerkezetben van megfogalmazva, így nem szükséges kitenni az alanyt, hogy ki is az, aki a lubavicsi rebét a modern idők "legfenomenálisabb" zsidó személyiségének tartja. Valószínűleg a lubavicsi mozgalom százezer-kétszázezer tagja. A többmillió (vallásos és nem vallásos) cionista zsidó inkább Herzl Tivadarra vagy David Ben-Gurionra használná ezt a jelzőt. De a néhai szatmári rebbének éppúgy lenne százezres nagyságrendű szavazótábora, mint Moses Mendelssohnnak, a Hatam Szofernek, a rav Kooknak, Mordecai Kaplannak vagy Mose Dajannak.
A fenti, kritizált mondataim megítélése szempontjából fontos megvizsgálni, hogy ki miként viszonyul a "személyi kultusz" fogalmához (eltekintve a személyi kultusz történelmi konnotációitól). Egy modern, individualista értékrenddel bíró olvasóban valószínűleg negatív reakciót vált ki a szó felbukkanása, de tudomásul kell vennünk, hogy a haszid közösségekben viszont ez a norma. (Csak az csatlakozzék a lubavicsi mozgalomhoz, akinek szimpatikus ez a fajta kultusz.) Emiatt én tisztán leíró módon, értékítélet nélkül kívántam használni a kifejezést.
Elismerem, nem tudom, hogy miként mérhető objektív módon, hogy melyik haszid közösségben mennyire erős a rebe-kultusz. Talán a falakra kiakasztott rebe-képek számával, vagy az elhunyt rebéről elnevezett elsőszülött fiúgyermekek számával – ebben a tekintetben a lubavicsi és a szatmári haszidok valószínűleg fej fej mellett haladnak. Az azonban kétségtelen, hogy egyetlen más haszid csoportban sem alakult ki nagyon jelentős számban olyan közösség, amelyik az elhunyt rebéjét messiásnak tekintené.
Néhány hivatkozás:
Cikk a New York Timesban
Lubavitch Network: "Chabad Lubavitch is an active global network instructed by His Majesty King Messiah, with the purpose of promulgating Jewish philosophy and guidance, intensifying the connection between world Jewry and its leader, His majesty king messiah the Lubavitcher rebbe may He live for ever."
http://www.kingmessiah.com/: The Lubavitcher Rebbe King Messiah may he live for ever (NB: elhunyt 1994 június 12-én).
The Rebbe, the Messiah, and the Scandal of Orthodox Indifference, David Berger könyve.
Amikor Baruch Oberlander bő tíz évvel ezelőtt megjelentette a Sámuel imája c. imakönyvet, a Szombatban megjelent recenziómban elismerésemet fejeztem ki, hogy egy haszid nuszah (szöveghagyomány) szerint imádkozó rabbi askenázi imakönyvet ad ki. A Sámuel imája sok tekintetben (de nem minden részletében) még a magyarországi askenázi specialitásokra is odafigyel, vagyis a forrásként felhasznált Tfillat Kol Pe imakönyvet alaposan átszerkesztették.
2006-ban egy péntek esti imakönyvet jelentettek meg. Ebben részletekben idézték a tíz évvel korábbi cikkemet (anélkül, hogy ehhez az engedélyemet kérték volna, vagy legalább utólag szóltak volna: ismerősök hívták fel a figyelmemet arra, hogy megjelent a nevem ebben a kiadványban). Az új szombati imakönyv azonban tipikus patchwork, mivel a korábbi kiadványaik anyagát használták fel benne újra. A bevezetőben megjelent magyarázkodás, miszerint az imakönyv az askenázi szokásrendszert követi, de ahol csak lehetett, a haszid szokást (is) feltüntetik, nem kielégítő. A bencsolás (asztali áldás) szövege például a 2000 körül kiadott haggadájukból lett átvéve, az pedig tisztán a lubavicsi minhagot követi.
Ezt a haggadát azóta is terjesztik, évente kiküldik kéretlenül több ezer címre. (Ezúton is köszönöm a Chabadnak, hogy rendszeresen megkapom.) A haggada sok-sok apró "chabadizmusa" (amelynek egy része más haszid minhagokban is jelen lehet) csak a hozzáértő számára tűnik fel, annak viszont zavaró, különösen ha fontos helyen (például egy áldás szövegében) jelentkezik. Az viszont, hogy a négy kérdés sorrendjét megfordították, a zsidóságban csak egy kicsit járatosak számára is feltűnik. Az, hogy évről évre magas példányszámban postázzák a megváltoztatott sorrendben közölt négy kérdést, és sok családban az ő haggadájukat használják (hisz ez van kéznél, ez van meg nagyobb példányszámban, ingyen), oda fog vezetni, hogy a magyarországi zsidóság következő nemzedéke a különös lubavicsi szokásoknak megfelelő (de a hagyományos forrásoknak ellentmondó) sorrendet fogja megtanulni?
A fenti állításomnak ez az egyik háttere. El kell ismernem, hogy az elmúlt években a lubavicsi kiadványokban nagyon tudatosan törekszenek arra, hogy a (haszidnak titulált) lubavicsi és a magyarországi askenázi szokásokat egyaránt feltüntessék.
A történet másik oldala – amelyet formálisan bizonyítani nem tudok – az, hogy több ismerősömtől hallottam olyan beszámolókat, hogy miután a lubavicsi közösségben tanulták meg a zsidóság alapjait, sok meglepetés érte őket más ortodox zsidó közösségekben. Sok mindenről, amiről addig azt hitték, hogy általános zsidó szokás, kiderült, speciálisan lubavicsi minhag.
Hasonló élményen én is keresztülmentem: Hollandiában (és kisebb számban más nyugat-európai askenázi közösségekben) szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy sor olyan részlet, amely magyarországi és izraeli tapasztalataim alapján a zsidóság vagy az askenázi zsidóság univerzális szokásának tűnt, nem mindenhol elfogadott. A holland askenázi zsidók pedig külföldön lepődnek meg számos szokáson. Valószínűleg ugyanennek a jelenségnek kell betudnom azt a meglepetést is, amelyről említett ismerőseim számoltak be, miután a lubavicsi közösségen kívül is tapasztalatokat gyűjtöttek. Ha így van, az eredeti állításom annál inkább igaz: aki a zsidóságot meg akarja ismerni, annak minél több helyre el kell jutnia (a Chabadba is, és máshova is).
Az első mondatban nem értékeltem a Chabad-lubavics kommunikációs technikáit, csupán azt állítottam, hogy a nem lubavicsi zsidók közül sokan kritizálják a Chabad kommunikációját. Erre már utaltam a propaganda kapcsán (t.i., hogy "a Chabad túlságosan kiviszi a zsidóságot az utcára"), és aki részt vesz a zsidó életben, az tisztában van azzal a jelenséggel, hogy a Chabadot mennyien szídják.
Egyetlen példaként azt hozom most fel, amit saját magam szoktam a Chabad kommunikációs technikáival szemben kritikaként felhozni, de amelyre a JMPoint Akadémián nem utaltam: véleményem szerint a Chabad olyan megfogalmazásokat használ, amelybe pusztán formai alapon nehéz belekötni, de a hangsúlyok és a nem elmondott részletek miatt bombasztikusak. Néhány példa:
Köves Slomó rabbivá avatása kapcsán ismételten elhangzott, hogy "A Holocaust óta ő az első hazánkban avatott ortodox rabbi" (például: http://zsido.com/szoveg/Bemutatkozas/3). Ez valószínűleg igaz (azzal a kitétellel, amelyet máshol megtettek: első olyan ortodox rabbi, aki a kommunizmus alatt született és nőtt fel, vagyis az 1940-es és 1950-es évek esetleges rabbiavatásait nem figyelembevéve). Azonban a 2003-at megelőzően több magyarországi fiatal is szerzett külföldön ortodox rabbioklevelet (pl. Róna Ansel, Jesaja Balogh). Ezzel az extra információval megtoldva a Chabad-lubavics kommunikációja kisebbet durrant volna.
A magyarországi Chabad meghívására több alkalommal is járt Magyarországon Yona Metzger, Izrael Állam askenázi főrabbija. Kommunikációjuk során Yona Metzger rendszeresen mint "Izrael Állam főrabbija" szerepel. A 2008. júniusi látogatásáról egyenesen a következő címmel számol be a Chabad honlapja: "A zsidó világ legmagasabb rangú vallási vezetője Budapesten" (http://www.zsido.com/szoveg/izrael_forabbija_budapesten/50). Igaz, ha az ember rákattint egy linkre, Yona Metzger életrajzában már helyesen szerepel a titulusa. A probléma többszörös: először is, Yona Metzger a két, egyenrangú izraeli főrabbi közül "csupán" az egyik. A második gond az, hogy az izraeli állami főrabbi poszt manapság leginkább protokoláris funkció. Míg korábban ezt a két posztot a vallásos cionista, illetve a szfaradi világ egyértelműen legbefolyásosabb vezetői viselték, addig mára a vallásos cionista és az ultraortodox tábor politikai kompromisszumai révén alakul ki az, hogy ki tölti be ezt a posztot. A haredi tábor, így a lubavicsi haszidizmus soha nem tekintett úgy az izraeli főrabbikra, mint szellemi értelemben vezető szerepet betöltő személyekre. Yona Metzger személye körül ráadásul manapság kellemetlen botrányok is felmerültek, így a magyarországi Chabad kommunikációja végképp nem tükrözi azt, amit az említett "zsidó világ" gondol Yona Metzgerről. (Érdekes módon azonban a magyarországi Chabad a közelmúltban elutasított egy ajánlást, amit a lubavicsi mozgalom egyik legelismertebb rabbija, rav Steinsaltz írt.)
Végezetül pedig arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy a Chabad honlapjait informatívnak neveztem a fenti mondatban, és az összes magyarországi zsidó szervezet és irányzat honlapjai közül egyedül a http://www.zsido.com az, amelyet feltüntettem a tananyag főszövegében. (Egy külföldi, anticionista haszid honlapra van még utalás, de azt csupán elrettentő példaként hoztam fel. Külön oldalon, a feladatok között a lubavicsi honlapon kívül más magyarországi zsidó honlapokra is felhívtam a hallgatók figyelmét.) Tekintsem az engem ért kritikákat a Chabad hálája jeleként, amiért kizárólag őket reklámoztam a tananyagban?