ARACHIM , Magyarország
Széfer ha-Chinuch program
http://odur.let.rug.nl/~birot/arachim/
 
 


Párását Tazria
Amelyben szerepel 7 tevőleges és két tiltó parancsolat

167. Tisztátalan személy nem ehet a szentből







Bevezetés
========

Tazria hetiszakaszának (Vajikra 13,1 - 13,59) központi témája a tisztátalanság. A tisztátalanság fogalmát nehéz modern, racionális ésszel felfogni: tekintsük úgy, hogy a teremtményeknek egy bizonyos speciális állapota. A tisztátalanság leggyakoribb forrása a halál: például az emberi holttest és bizonyos állattetemek. Továbbá néhány "halálközeli dolog" (például megadott betegségek, a halál 1/60-ad részének tekintett alvás, az elhalt testrésznek számító levágott köröm, stb.), ill. egyes testrészek. Egy tárgy vagy egy személy tisztátalanná válhat akkor, ha érintkezésbe kerül tisztátalan személyekkel vagy tárgyakkal.

A tisztátalanság (héberül: tuma ), ill. a tohora ("tisztaság", a tisztátalanság hiánya) témaköre a halákha egyik legösszetettebb területe. (Ezért lehetetlen lenne most felsorolni a tisztátalanság valamennyi forrását, fokozatát, a különféle tisztulási módokat, stb.) Sokféle filozófiai megközelítése is létezik.

A tisztátalanság semmiféleképp se jelent bűnösséget. Tekintsük úgy, hogy a Teremtő bizonyos szabályokat állított fel a teremtényeire nézve, és azt mondta, hogy ilyen és ilyen esetben ez és ez a személy ebbe és ebbe a kategóriába tartozik. Hiszen milyen bűne lenne egy szülő asszonynak? Hetiszakaszunk márpedig épp azzal kezdődik, hogy a szülő asszony fiúgyermek születése után egy hétig, lánygyermek születése után pedig két hétig tisztátalan.

Akkor követ el bűnt a tisztátalan, ha nem tisztul meg, és ha tisztátalanságában olyan dolgokhoz ér, amelyhez nem szabadna. TIpikusan a szentséggel rendelkező (ezért kimondottan tiszta) dolgokat nem érintheti. A tisztátalan megtisztulásának több módja van, ez szintén egy meglehetősen komplex területe a halákhának. A leghíresebb tisztulási mód a vörös tehén hamujának segítségével történt abban a korban, amikor volt (lesz) kóser vörös tehén (v.ö. Bamidbar = 4Mózes 19). Kisebb szintű tisztátalanságok után a mikvé ben (rituális furdőben) történő lemerülést (tvila ) ír elő a halákha: nappal kell lemerülni, de csupán az este beállta után válik az illető tisztává.

Amíg valaki meg nem tisztult, addig nem érhet hozzá a szentélybeli szentségekhez, nem fogyaszthat az áldozatokból. A magas tisztasági fokkal rendelkező "szent"-et el kell választani a tiszátalantól. (Ezzel analóg ma például a kenyérfogyasztás vagy az imádkozás előtti kötelező kézmosás.) A hetiszakaszunk elején például azt olvassuk, hogy a szülés után a nő egy, ill. két hétig tisztátalan, továbbá, hogy fiúgyermek esetén 33, lánygyermek esetén 66 napig tart a tisztulás folyamata. Ezalatt nem érhet semmiféle szentséghez, és nem mehet a Szentélybe. De miután eltelt ez az idő, bizonyos áldozatot kell bemutatnia.

A Széfer ha-Chinuch 167. micvája ezt a bibliai verset használja fel annak az általánosabb micvának a kitanulására, hogy aki valamiért tisztátalan ("tame "), az nem ehet az áldozatból, még ha egyébként az áldozat bemutatásához hozzá is tartozna annak az elfogyasztása. Aki ezt megszegi, annak a büntetése, a legszigorúbb esetben: "karet ", azaz "kiirtatás". (Már esett arról szó, hogy ez egy olyan büntetési forma, amelyet I-ten hajt végre, nem pedig a földi bíróság.)

A Szefer Chinuch-beli részlet első felében két idézetet hozunk a talmudi kori rabbinikus irodalomból. Az első részlet a Szifra című midrás-gyűjteményből származik (Mózes 3. könyvéhez, a 2-3. századból származik, ld. a 149. micva tárgyalásánál), és arra kérdez rá, hogy honnan tudjuk azt, hogy "karet" a büntetési tétel. A válasz az, hogy a vizsgált micva (a tisztátalan nem ehet a szentből) egy versben szerepel egy másik micvával (tisztátalan nem léphet be a Szentélybe), utóbbiról viszont tudjuk (pl. Vajikra 22,3), hogy a büntetési tétele "karet". Márpedig az egy visszatérő eszköz a rabbinikus irodalomban, hogy ha egy versen belül két micva is szerepel, és az egyiknek ismerjük a büntetési tételét, akkor a másiknak is ez lesz a büntetése (v.ö. pl. Rasi a Smot 20,12 "ne lopj!"-hoz).

A második idézet a Babiloni Talmud Makot traktátusából származik. Az merül fel, hogy a szöveg valójában a "szent" érintését tiltja-e meg. Miért könnyítünk, miért mondjuk azt, hogy nem az érintés bármilyen formája, hanem csupán a fogyasztás tilos? A megoldás logikája hasonló az előzőhöz: a bibliai vers második felével vetjük össze a jelen részletet, és a második felének valamely tulajdonságát vetítjük vissza az elsőre is. A második fele a Szentélyt említi, amely "megemeli a lelket" (spirituálisan), márpedig az érintés nem "emeli meg a lelket", csupán az evés (hozzájárul az életben maradáshoz, jól lakunk).

A micva tárgyalásának a közepét átugorjuk, és csupán az utolsó részt vizsgáljuk még meg. A büntetési tételek ismertetése lesz ugyanis tanulságos. A büntetés kiszabásánál ugyanis egy sor tényezőt figyelembe kell venni:

1. Az elfogyaszott hús lehet minden szempontból tiszta (" tahor "), lehet tórailag tiszta, de rabbinikusan tisztátalan, és lehet minden szempontból tisztátalan ("tüme ").

2. Az egyén lehet szintén minden szempontból tiszta ("tahor"), lehet tórailag tiszta, de rabbinikusan tisztátalan, és lehet minden szempontból tisztátalan.

3. Az elfogyasztott hús mennyisége: csak akkor szegte meg valaki a tórai parancsolatot, ha minimum "ke-zajit "-nyi (egy olajbogyónyi, kb. 30-50 cm3) áldozati húst fogyasztott el. A parancsolatok nagy hányada esetén van egy minimális mennyiség (" siur "), és ha valaki ennél kisebb mennyiségben szegte meg a parancsolatot, az tórailag nem vonható felelőségre. (Sok esetben rabbinikusan a "siur"-nál kisebb mennyiség is tilos.)

4. Szándékosan (mezid -ként), vagy pedig az akaratán kívül (sogeg -ként) szegte-e meg a parancsolatot.

5. A tisztulásának mely fázisában van: még meg se merítkezett a mikvében, vagy pedig már megmerítkezett, de nem várta be az estét?

Az első két szempont kapcsán: gyakran előfordul, hogy valamit vagy valakit tórailag nem kell tisztátalannak tekinteni, a rabbik mégis elrendelték, hogy akként kezeljük. Biztos, ami biztos, a rabbinikusan tisztátalan áldozatot nem lehet bemutatni, ill. rabbinikusan tisztátalan személy nem mutathat be áldozatot. Tehát a rabbik rendelete szigorítást jelent, de enyhítést nem jelenthet. Ha egy tisztátalan személy ugyanis olyan áldozati húst fogyaszt, amely tórailag tiszta lenne, de rabbinikusan tisztátalan, azt meg kell büntetni a most vizsgált tórai parancsolat szempontjából: a hús tórailag tiszta, vagyis az adott személy áthágta ezt a micvát, és az nem adhat felmentést (nem lehet arra hivatkozva enyhíteni), hogy a rabbik elrendelték, hogy inkább mégse használják fel az adott húsdarabot az áldozathoz.

Ugyanakkor ha az egyén csupán rabbinikusan tisztátalan, de tórailag nem, azt nem lehet a tórai törvény szempontjából számon kérni. A tórai parancsolatot csak az hágja át, aki tórailag is tisztátalan, és annak a büntetése "karet", feltéve, hogy mézid-ként elfogyasztott minimálisan egy ke-zajit-nyi áldozati húst, amely tórailag tiszta volt (függetlenül attól, hogy azt a rabbik esetleg tisztátalannak minősítették). Aki csak rabbinikusan tisztátalan, az csupán ennek a parancsolatnak a rabbinikus szigorítását szegi meg. Ekkor a büntetése: "makat mardut ". Ez egy olyan botütés-fajta, amelyet a rabbinikus tekintély, a bét din ítéletei és rabbinikus parancsolatok ellen "lázadó" személyekre szabnak ki.



Szöveg:
======

Ne egyék a tisztátalan [személy] a szentségekből, amíg le nem merült [a mikvé ben], és amíg be nem állt az este [azaz tisztává nem vált]. Ha pedig olyan [típusú] tisztátalan, amelyhez [bizonyos fajta] engesztelés [is] tartozik, [akkor addig nem ehet,] amíg be nem következik az engesztelése. Amint meg van írva (Vajikra 12,4): "...ne érjen semmiféle szentséghez..." .

A Szifra [c. midrásgyűjtemény] így fogalmaz (Szifra, Tazria 1,8): "'... ne érjen semmiféle szentséghez, és ne jöjjön a Szentélyhez...': Mi [jellemzi] a Szentélyt? Aki tisztátalanul megy be, az karet -büntetést kap (1 ). Ugyanígy [a vers első felére is az vonatkozik, hogy] aki tisztátalanul fogyaszt a szentségekből, az is karet-büntetést érdemel."

És azt mondták [a bölcsek a Talmud] Makot [traktátusában] (14b): "'...ne érjen semmiféle szentséghez...': ez a figyelmeztetés (2 ) a [tisztátalanul az áldozati húsból] fogyasztónak. Azt mondod, hogy a 'fogyasztónak'? Vagy netalán azt, hogy az 'érintőnek'? (3 ),...". És így tovább, amint ott [a Babilóniai Talmudban] áll. ...

... És [ez a parancsolat] érvényben van a Szentély fennállásának az idejében, mind a férfiakra, mind a nőkre. Aki pedig megszegi azt, és fogyaszt egy ke-zajit -nyi [olajbogyónyi] tiszta húst a szentségből, vagy pedig [ rabbinikusan ] tisztátalan szentségbeli húst, amely tórailag viszont még nem tisztátalan, mézid -ként, mielőtt megmerült volna a [mikvében], az karet büntetést érdemel (4 ). Ha [mindezt] sogeg -ként [követte el], akkor hozzon "felemelkedő és leereszkedő" áldozatot (korban ole ve-jored), amint az meg van írva a fentiekben.

Ha viszont azt követőn fogyaszott [a húsból], hogy lemerült [a mikvé ben], [de] azt megelőzően, hogy beesteledett volna, vagy engesztelést szerzett volna [például az előírt áldozat bemutatásával] (5 ), mint például a szülő nők, akiknek áldozatot kell hozniuk [a tisztulási folyamat lezárásához], és így mindenki, akinek [áldozatot] kell [hoznia] az engeszteléshez, azt botütésre büntetik, és nem kap karet büntetést. Mert azt írja a Tóra ezzel a típusú karet-tal kapcsolatban (Vajikra 7,20): '... és rajta van a tisztátalansága...', amit úgy magyaráztak a [bölcseink], emlékük váljék áldássá, hogy amíg rajta van MINDEN tisztátalansága . (6 )

Ha viszont a [csupán] az ő [a rabbik] szavai szerint [azaz rabbinikusan] tisztátalan az illető, akkor nem jár neki a [tórai] botütés. És mondani se kell, hogy nem jár a karet se, hanem [ha mezid-ként fogyasztott], " makat mardut " botütést kap.



Lábjegyzetek:
=========

(1) V.ö. Vajikra 7,20 és 22,3.

(2) Figyelmeztetés: fontos szövegértelmezési alapelv, hogy a büntetési tételt a Tóra csak akkor mondja ki, ha máshol már figyelmeztetett bennünket, hogy tilos ezt a dolgot elkövetni. Vajikra 22,3 kimondja az általunk vizsgált esetre a büntetést (kárét), vagyis felmerül a kérdés, hogy hol van az ennek megfelelő figyelmeztetés? Az általunk vizsgált versben, Vajikra 12,4-ben.

(3) A bibliai szöveg, szó szerint, érintésről, nem pedig evésről beszél. Honnan vesszük tehát azt, hogy csupán a fogyasztást kell büntetni? A folytatás nem szerepel a Chinuch-ban, de a következő:

"A Tóra azt mondja, hogy '...ne érjen semmiféle szentséghez, és ne [jöjjön] a Szentélyhez...'. [A Tóra] összekapcsolja a 'szentség'-et a 'Szentély'-lyel. Mi a Szentély? Olyan dolog, amelyben van valami, ami felemeli a lelket [spirituálisan]. Ugyanígy [az első rész is olyan dologra utal], amelyben van valami, ami felemeli a lelket. De az érintésben nincs semmi se, ami felemelné a lelket, csupán az étkezésben [az, hogy az étkezés révén jóllakik a lélek]."

(4) Figyeljük meg, hogy mennyi feltételnek kell egyszerre teljesülnie: 1. tórailag tiszta áldozati húst fogyasztott (amely esetleg rabbinikusan tisztátalannak minősül), 2. minimum ke-zajit -ot fogyasztott belőle, 3. még nem merült le a mikvében, vagyis a tisztulási folyamatot még el se kezdte, és 4. mezid-ként követte el mindezt (amely egy sor feltételt támaszt: előre figyelmeztették az illetőt a tettének a következményeire, tanuk vannak, stb.). Általában jellemző a rabbinikus irodalomra az, hogy a legszigorúbb büntetés kiszabását minél nehezebbé próbálják tenni, és az esetek minél nagyobb hányadát igyekeznek enyhébb kategóriába sorolni, ha lehet.

(5) Vagyis elkezdte már a tisztulási folyamatot, de még nem fejezte be azt. A példát a szülő nőről a vizsgált vers tórai kontextusa adja.

(6) A Tóra egy kicsit körülményesen fogalmaz, egyszerűbben is kifejezhetné, hogy egy tisztátalan személyről van szó. A Tórában semmi sem fölösleges, tehát ennek a körülményes fogalmazásnak is van valami üzenete. Például azt lehet kitanulni belőle, hogy nem vonatkozik mindez arra, aki már elkezdte a tisztulási folyamatot. Vagyis a Tóra fogalmazási módját a rabbik arra használják fel, hogy nehezebbé tegyék a legsúlyosabb büntetés kiszabását.



Fogalmak:
=======

Tuma (jiddisül: tüme): tisztátalanság, tárgyak és élőlények bizonyos állapota (részletesebben ld. a bevezetőben).

Tame: tisztátalan (személy, tárgy).

Tohora: a tisztátalanság hiánya.

Tahor: tiszta (személy, tárgy).

Mikva (jiddisül: mikve): rituális fürdő.

Tvila: lemerülés a mikvében.

Siur: az a mennyiség, amelynél ha valaki kisebb mértékben szegett meg egy parancsolatot (például ennél kevesebb mennyiségű tréfli ételt fogyasztott), az tórailag nem vétkes. Bizonyos micvéknek nincs siur-juk, más micvék esetén pedig a siur-nál kisebb áthágás rabbinikusan tiltott.

Ke-zajit (egy olajbogyónyi): a halákhában gyakran használt mennyiség szilárd anyagok térfogatának a meghatározásához. Különböző vélemények vannak a mértékéről, amelyek kb. 25 és 50 köb-centiméter között szórnak.

Makat mardut ("a lázadás botütése"): nem tórai, hanem rabbinikus eredetű büntetési tétel, amelynek a célja a társadalmi rend fenntartása. A botütések számát minden esetben a bíróság határozza meg. Kiszabható bizonyos rabbinikus törvények megszegőire, azokra, akik nem fogadják el a bét din és a rabbik tekintélyét, illetve azokra is, akik bizonyos tevőleges (pozitív) parancsolatokat elmulasztottak megcselekedni (ezekre ugyanis nincs tórai büntetési tétel). Amikor megszűnt a Szanhedrin, a szmichák láncolata, ill. ezáltal a tórai büntetések kiszabhatósága, akkor ez az egyedüli eszköz maradt a rabbik, ill. a zsidó közösségek kezében, mind Izraelben, mind Izrael földjén kívül.



---------------------------------------------------
Bíró Tamás, Arachim, Magyarország, Széfer ha-Chinuch program
http://www.let.rug.nl/~birot/arachim/
birot@let.rug.nl
Kérdéssel, javaslattal, címváltozással kapcsolatban
forduljon Bíró Tamáshoz.
A fenti írás szabadon terjeszthető a forrás megjelölésével.
----------------------------------------------------