(Parasat Balak nem tartalmaz micvát)

Bevezetés
========

[ Egy e-mailben egy kedves olvasó jelezte, hogy nem világos számára, hogy az alábbiak közül mennyi a Szefer ha-Chinuch eredeti szövege, és mennyi az én hozzáfűzésem. A Szefer ha-Chinuch szövege kizárólag az, amennyi a "Szöveg" címszó alatt szerepel, kivéve a szögletes zárójelben szereplő magyarázó kiegészítéseket. A "Bevezetés", a "Jegyzetek" és a "Fogalmak", az én (Bíró Tamás) kommentárjaim. ]

Mivel a hetiszakaszok száma ötvennégy, és a legritkább esetben van ennyi szombat egy évben (még a 383-385 napos szökőévekben sem, mint idén, mert a szombatok egy részére ünnep esik, amikor nem a szokásos hetiszakaszt olvassuk), ezért bizonyos szombatokon összevonunk két hetiszakaszt. Ez történik ezen a héten is. Chukat hetiszakaszát (Bamidbar 19,1 - 22,1) és Balak hetiszakaszát (Bamidbar 22,2 - 25,9) egyaránt fel fogjuk olvasni

Chukat hetiszakasza a vöröstehénről és a vándorlás néhány részletéről, például néhány háborúról szól. Ebben a szakaszban szerepel Mirjám, Mózes nővérének a halála (20,1). A következő versben a nép elkezd ismét zúgolódni Mózes ellen, mert nem volt vizük: ".. bárcsak meghaltunk volna a testvéreink halálakor.... miért hoztad fel az Ö-ökkévaló ezen közösségét a sivatagba, hogy meghaljunk ott...?" A két vers, Mirjam halála és a nép lázongása, közvetlenül követi egymást, egyetlen "bekezdésen" ("parasa") belül. Ezen alapul az a rabbinikus magyarázat, amely szerint Mirjam érdemei következtében egy kút kísérte a népet a vándorlása során, mindaddig, amíg Mózes nővére élt. Amikor meghalt, a kút megszűnt, és ezért zúgolódott megint a nép.

A nép panaszkodásának a hatására I-ten felszólítja Mózest és Áront, hogy gyűjtsék össze a népet, és beszéljenek a sziklához, amelyből víz fog jönni. Ők így is tesznek (víz fakad a sziklából, a nép megelégedésére), egy apró különbséggel: nem _beszélnek_ a sziklához, hanem Mózes ráüt a botjával. Ezért, mivel "nem szentelték meg I-tent a nép szeme láttára", büntetés gyanánt, nem vezethetik be a népet az Országba. A honfoglalás kezdete előtt meg kell halniuk. Áron már ebben a hetiszakaszban meghal (21,28), Mózes csak közvetlenül a bevonulás előtt fog meghalni.

A következő alkalommal, amikor a nép lázadozik Mózes ellen ("miért hoztál fel bennünket Egyiptomból, hogy meghaljunk a sivatagban, hiszen nincs kenyér és nincs víz,..."), I-ten kígyókat bocsát a népre (21,5f). Sokan elpusztulnak a kígyómarásoktól, és a nép bűnbánóan megy Mózeshez. Ekkor Mózes, I-ten utasítására, elkészíti a rézkígyót, egy pózna tetejére helyezi azt, és "aki felnéz a rézkígyóra, az meggyógyul". (Innen származik a gyógyszerészek és a gyógyszertárak jelképe.) A Misna megkérdezi (Ros ha-Sana 3,8), hogy vajon hogyan lehet az, hogy egy rézkígyó öl vagy gyógyít? Vajon nem a legszörnyűbb bálványimádásról van itt szó? A válasz az, hogy a rézkígyó a pózna tetején van, vagyis felfele kell rá nézni. Aki pedig felnéz, és a szívét aláveti a mennyei atyjának (avihem se-ba-samajim), vagyis valódi bűnbánatot tesz, az meggyógyul.

Balak hetiszakasza elmeséli azt a történetet, amelyben Balak, Moab királya, Izraeltől való félelmében megkéri Bileam prófétát, hogy átkozza meg Izrael népét. Itt olvashatjuk a híres történetet Bileam beszélő szamaráról ("Bálám szamara"), aki letér az útról, majd megáll a szorosban, mivel, gazdájával ellentétben, látja I-ten angyalát, aki elállja az utat (22,23f.). Végül, akárhány alkalommal igyekszik Bileam megátkozni a népet, I-ten áldássá változtatja a mondatait.

(Egy vélemény szerint így szólt a szamár, amikor Bileam a botjával megverte: "Egy egész népet mész, hogy megverj a szavaiddal, ugyanakkor engem csak a botoddal vagy képes megverni??")

Térjünk vissza Chukat hetiszakasz elejére. Itt a "vöröstehén" parancsolatát olvashatjuk: miként kell elkészíteni azt az öntetet ("mé nidda", "a tisztátlanság vize"), amely segítségével megtisztulhat mindenki, aki halottal érintkezésbe került, és ezért tisztátalanná vált? A Szentély fennállásának az idején a rituális tisztaság (tohora) különösen fontos kérdés volt, hiszen se nem kohén, se nem lévi, se nem izrael, se férfi, se nő nem vehetett részt a szertartásokban, ha tisztátalan (tame). A tisztátalanság (tuma) egyik formája az emberi holttesttel való kapcsolatból származott, és ezt a tisztulást szolgálta a vöröstehén hamujából készített "mé nidda".

A vöröstehén törvényének több érdekessége is van. Először is, híres arról, hogy "még a bölcs Salamon se tudta megmagyarázni". Prototípusa azon törvényeknek, amelyeket magyarázat nélkül el kell fogadnunk úgy, ahogy vannak (chukkim), szemben azokkal, amelyekre esetleg adható (racionális) magyarázat (mispatim).

A másik érdekessége az, hogy paradox módon "tisztává teszi a tisztátalant, miközben tisztátalanná teszi a tisztát". Vagyis, tiszta személyeknek kell elkészíteniük a vöröstehén hamuját tartalmazó öntetet, és azt rálocsolni a tisztátalanra, és eközben a folyamatban résztvevő tiszta személyek mind rituálisan tisztátalanná válnak.

De mi is az a "vöröstehén"? Egy olyan tehén, amelynek minden szőrszála vörös (esetleg egy szál kivételével), hibátlan és nem raktak rá még igát (azaz nem fogták semmiféle munkára). Nagyon ritkán születik ilyen tehén (mai fogalmakkal: egy különleges mutációról lehet szó). A Talmud szerint a két szentély fennállása során összesen kilenc vöröstehént készítettek el (egy tehén hamujából készített öntetet évszázadokon keresztül lehet hígítani és használni). A tizediket a messiás idején fogják megtalálni és feláldozni, amikor újra felépül a Szentély. (Néhány évvel ezelőt volt újsághír, hogy állítólag Svájcban született egy vörös tehén.)

Olvassuk a Szefer ha-Chinuchot. A 397. parancsolat a vöröstehén elégetését, a 398. parancsolat a halott érintéséből származó tisztátalanságot, míg a 399. micva a tisztító elegy ("mé nidda") használatát írja le.

Szöveg (részletek)
==============

397. A vöröstehén parancsolata

Megparancsoltatott Izraelnek, hogy égesse el a vöröstehenet (para aduma), hogy a hamuja készen legyen [arra az esetre, ha] valakinek szüksége lesz rá, a halottal [való érintkezésből] származó tisztátalanságból (tumat met) való megtisztulásához.

Amint meg van írva (Bamidbar 19,2f.) (1): "... beszélj Izrael fiaihoz, és fogjanak neked egy vörös tehenet [amely hibátlan, amelyben nincs hiba, és amelyre nem raktak még igát. És adjátok azt Eleazarnak, a papnak (kohen), és ő vigye ki azt a táboron kívülre, és vágja le azt előtte. És vegyen Eleazar, a pap, a véréből az újjával, és fröcsköljön a Gyülekezés sátra felé, a véréből, hétszer. És égesse el a tehenet a szeme előtt, a bőrét és a húsát és a vérét, a belsejével égesse el. És vegyen a pap (kohen) cédrusfát és izsópot és karmazsint, és dobja be [ezeket] a tehén égésébe. Majd mossa meg a ruháit a pap vízben, és mossa meg a testét vízben, és ezután menjen a táborba, és tisztátalan lesz a pap estig. És aki elégeti azt [a tehenet], mossa meg a ruháit vízben, és mossa meg a testét vízben, és tisztátalan lesz estig...]"

Alább pedig ez van írva (19,9): "... és legyen Izrael fiai gyülekezetének őrzése a tisztítás vizének (mé midda), tisztítás (chatat) ez."

Annak ellenére, hogy megtöltöttem a szívemet [elhatároztam], hogy utalásokat fogok írni a micvák okaira az egyszerű értelmezés (psat) alapján, abból a célból, hogy neveljem a fiamat és ifjú társait, ennél a micvánál meggyengültek a kezeim. És félek kinyitni a számat, még az egyszerű értelmezés (psat) kapcsán is. Mert láttam, hogy a rabbijaink, emlékük legyen áldássá, hosszan tárgyalták [ezen micva] mélységes titkát és hatalmas tartalmát, és végül azt mondták, hogy Salamon király is, a hatalmas tudásával, a Tóra minden [parancsolatának az] okát megfejtette, kivéve ezét. Mivel azt mondta róla: "...azt mondtam, hogy '[szeretnék] bölcs lenni", de távol [maradt] tőlem [a bölcsesség]" (Prédikátor 7,23) (2).

Azt is mondták [a bölcseink] a Midras Rabbi Tanchuma-ban: "Rabbi Josze be-rabbi Chanina azt mondja: Azt mondta a Szent-áldassék-Ő Mózesnek: Neked felfedem a [vörös] tehén [parancsolatának] az okát, de másoknak nem." És még sok hasonlót [mondtak a bölcseink, ami mind arra utal, hogy nem tudhatjuk meg a parancsolat okát].

De most ne higgye azt a hallgató, hogy a rejtélyesség [...] abban áll, hogy amikor [a tehén] hamuja hozzáér a tisztulóhoz, akkor az megtisztít. Hiszen ehhez hasonlót találhat a többi áldozat esetében [is]: a folyós férfi (zav) vagy a szülő nő esetén a tisztulás beteljesítéséhez (taslum) áldozatot kell hozni. Hanem a csoda lényege abban áll, az alapján, amit hallottam, hogy megtisztítja a tisztátalanokat, miközben tisztátalanná teszi azokat, akik az elégetésével foglalkoznak. És annak ellenére, hogy minden chatat- (bűn-) áldozat esetén, amikor bikát vagy kecskét égetnek el, ez a helyzet, hogy az [áldozatot] elégető személy ruhája tisztátalanná válik az égetés során, amíg nem válik [az állat teste] hamuvá, minden esetre [ezekben az utóbbi esetekben] a hamujuk nem tisztítja meg [a tisztátalant].

Továbbá, a [másik] nagyon meglepő benne az, hogy a táboron kívül kell elvégezni, ami ellentétes a többi áldozat bemutatásának a módjával.[...]

[...]

A micva törvényeiből. Amit mondtak a [bölcseink,] emlékük legyen áldássá, hogy a vöröstehén micvája [szerint] (Misna, Para 1,1) négy évesnek vagy három évesnek kell lennie [a tehénnek]. De ha öregebb, [attól még] kóser. (3) Nem lehet vásárolni egy fiatal tinót, és felnevelni, hanem [felnőtt] tehenet kell vásárolni, mert meg van írva (Bamidbar 19,2): "...és fogjanak neked egy _tehenet_". És, ami szerepel ugyanott, hogy "hibátlan" legyen, azaz hibátlan a vörösségében: két fekete vagy fehér szőrszál paszul-lá teszi. (4) [...]

Ha azt kérded, hogy miként létezhet olyan ember, aki [biztosan] nem lett tisztátalan halottól? (5) Azt mondták a bölcsek, hogy voltak Jeruzsálemben olyan udvarok, amelyek sziklára épültek, és alattuk sírnak alkalmas méretű üreg volt, és odavittek terhes nőket, akik ott szültek, és ott nevelték fel a fiaikat. [...]

[...]

És a törvénye annak, hogy miként égetik el [a tehenet], és hogy hova helyezik a hamuját, és hogy miként teszik szentté a tehén hamujával, és hogyan tisztítják meg a tisztátalanokat a tisztító vízzel, és a sok-sok további részlet, megtalálható az erről szóló [Misna-] traktátusban, a Maszechet Para-ban [para = tehén].

És [a törvény] érvényes Izrael földjén, amikor fennáll a Szentély. És azon micvák közé tartozik, amelyekről a könyv elején azt írtuk, hogy az egész közösségre [mint kollektívumra] vonatkoznak. És azt mondták a rabbijaink, emlékük legyen áldássá, hogy kilenc vöröstehén lett feláldozva attól kezdve, hogy megkaptuk ezt a parancsolatot, addig, amíg le nem lett rombolva a Szentély másodjára. Az elsőt Mózes, nyugodjék békében, készítette el, a másodikat Ezra készítette el, és [további] hét volt Ezrától a [második] Szentély lerombolásáig (6). A tizediket pedig a Messiás király (ha-melech ha-masiach) fogja elkészíteni, fedje fel önmagát minél hamarabb, a napjainkban! (7)

És mivel ez a kérdés, a vöröstehén, nagyon fontos a népünk számára, mivel egy nagyon súlyos tisztátalanságból tisztít meg, és enélkül nem tudja megtartani a Peszach-ot az, aki halottól vált tisztátalanná, márpedig [a Peszach] egy nagyon nagy micva, ezért szokták minden zsidó [közösségben] felolvasni ezt a szakaszt, minden egyes évben, a Parasat ha-Chodes-t megelőző szombaton (8). És soha nincs szünet [üres szombat] a Parasat Para és a Parasat ha-Chodes közt, és a Parasat ha-Chodes szombatja mindig a Niszan hónap előtti szombat.

Jegyzetek
========

(1) A Szefer Chinuch a bibliai szövegnek csak kis részét idézi, mert feltételezi, hogy az olvasó ismeri azt. Mi itt hosszabban idézzük.

(2) A bibliai Prédikátor könyvét (Kohelet) a hagyomány szerint Salamon király írta idős korában arról, hogy mi mindent próbált ki az élete során, amiről kiderült aztán, hogy értéktelen semmiség. A midrás (Peszikta de-rav Kahana iv / ed, Buber 36a; Tanchuma, Chukat 6 / ed. Buber 15; Bamidbar Rabba 19,3; Kohelet Rabba 7,23) szerint ebben a versben azt írja Salamon király, hogy megpróbált bölcs lenni, és megérteni a Tóra titkait. De ez nem sikerült neki, éppen azért, mert a vöröstehén parancsolata kifogott rajta.

(3) Ideális esetben három vagy négy éves a tehén, és erre kell törekedni. De ha valamiért nem volt lehetőség ilyen korában feláldozni a tehenet, akkor attól még (utólag) rendben van. De ha három évesnél fiatalabban áldozták fel, akkor semmiféleképp sem kóser a belőle készített "mé nidda".

(4) Paszul: alkalmatlan. (Például, ha egy tóratekercsben hibák vannak, akkor az pászul, azaz nem kóser.) Egyetlen szőrszál, amely nem vörös, még megengedhető. A folytatásban az is szerepel, hogy ha a szőrszálak töve vörös, de a végük nem, az nem teszi paszullá az állatot, mert elegendő lenyírni a szálak végét.

(5) Az állat levágását, elégetését, a hamu összegyűjtését és a spriccelést olyan ember végezte, aki maga (eredetileg) tiszta volt. Ugyanakkor egy átlagos ember nagyon könnyen tisztátalanná válik, hiszen sokszor a tudta nélkül is elhaladhat például egy sír fölött.

(6) Az egyiptomi kivonulás után 480 évvel építette fel Salamon az első Szentély, amely közel 400 évig állt. Az első Szentély babilóniaiak általi lerombolása (i.e. 587.) után 70 évvel épül fel a második Szentély. Ezt követően néhány évtizeddel lép fel Ezra. Vagyis a mózesi vöröstehén hamuja közel egy évezreden keresztül szolgált tisztítási célra. A többi nyolc vöröstehént az i.e. V. század közepétől a második Szentély lerombolásáig (Titus, i.sz. 70.) terjedő időszakban használták.

(7) Bevett kifejezés annak a kifejezésére, hogy minél hamarabb jöjjön el a messiás. Gyakori például drósék (írásmagyarázatok) végén.

(8) Az arba parasijot-ról, azaz a Peszach-ot (ill. Niszan hónap újholdját) megelőző négy különleges szombatról szó volt Sabbat Sekalim és Sabbat Zachor (Parasat Vajikra) kapcsán.

Fogalmak
========

Vöröstehén (para aduma): a halottal kapcsolatba került személy megtisztulásához szükséges olyan tehén, amelynek minden szőrszála vörös. (V.ö. Bamidbar 19.)

Paszul: alkalmatlan.